Nyári szakmai gyakorlataink sorozatát a Bóly Zrt. vadgazdálkodási ágazata által szervezett, augusztus 15-23. között megtartott békáspusztai szakmai gyakorlat zárta. A nagybajomi gyakorlatokhoz hasonlóan, Békáspusztán is idén először fogadtak hallgatót, az ő élményeiről olvashatunk Nyári gyakorlati naplók cikksorozatunk utolsó bejegyzésében.
Békáspusztán töltött gyakorlatom élményei
Szakmai gyakorlatomat a Bóly Zrt. vadászterületén teljesítem, amely egy 44.000 hektáros, jellemzően nagyvadas terület, az ország legjobb gímszarvas állományával büszkélkedhet. Kiemelkedő genetikai értékű gímszarvas-állománya végett a dél-dunántúli régióban különleges rendeltetésű státuszt élvez, továbbá számos, világviszonylatban is kiemelkedő, magas pontszámú és tömegű trófea mutatja a szakmai hozzáértést és öregbíti a vadászterület hírnevét.
Maga a vadászterület Siklós városától a Duna vonaláig terjed, délen az országhatárig, Horvátországig tart. Jellemzője a sokféleség, erdővel és nádasokkal borított terület, mezőgazdasági kultúrákban bővelkedik (kukorica, napraforgó, szója). Egyetlen zárt kert található benne, egy 200 hektáros vaddisznóskert, amely saját átfolyó vízzel és napelemes kúttal rendelkezik.
Augusztus közepén az őzbakok üzekedése már nem annyira jellemző, a gímszarvasok pedig már letisztították ugyan az agancsukat, de még csoportosan mozognak, a szarvasbőgés még nem kezdődött el, épp ezért a szarvasbőgésre való felkészülés adja a legidőszerűbb feladatokat.
A szakmai gyakorlatom során minden este, illetve kora reggel indultunk bejárni egy-egy hivatásos vadász kerületét, megismerve az ottani területek jellegzetességeit, adottságait, vadászati berendezéseit, ellenőrizve azok állapotát.
Szakmai gyakorlatom első estéjén a Beremend közelében lévő vaddisznóskertet kerestük fel, megnéztük a vadföldeket, amelyekre a kerten belül a cirok és a zab jellemző. A vaddisznóskert három soros villanypásztorral védett, ennek oka az, hogy az ASP miatt véletlenül se tudjanak kívülről vaddisznók bemenni. A kertet a Bóly Zrt. területén található befogók segítségével töltik fel, természetesen a szükséges karantén időszak letöltése után kerülhetnek csak be vaddisznók a kert területére. A kert maga nem osztott, nincs külön malacnevelő vagy korosbító része. A kertben ellenőriztük a magaslesek állapotát, majd az egyik magaslesről a vadak mozgását kísértük figyelemmel.
Másnap reggel 6 órakor indultunk Sátorhelyre, az ottani telephelyen már készen álltak az új magaslesek, amelyeket a Bólyi Vadászterület különböző pontjaira szállítottunk ki, állítottuk fel, illetve stabilizáltuk. A viharkáros területeken pedig a jó állapotú magasleseket állítottuk újra talpra, illetve megerősítettük az andráskereszteket és a palánk rész léceit. Közben a kollégák elmondták, hogy a vadászat során a legfontosabb a biztonság, ezért is kell nagy figyelmet fordítani a magaslesek állapotára. Természetesen nagyon fontos a magaslesek stratégiai elhelyezése, a magaslesek „hálózati topológiája”. A magaslesek lényege: hogy jól lehessen belőlük kilátni, a trófeás vadat megfelelően elbírálni, de ugyanakkor egy magaslesnek nem kell feltűnőnek lennie, inkább takarásban legyen, amennyire csak lehetséges.
Második napom estéjén Kölked és a Duna-Dráva Nemzeti Park területét jártunk, a Bédai holtágat is felkerestük, a Szúnyog-szigettel együtt. Gímszarvas megfigyelése volt a cél, de gímszarvas helyett aranysakál családdal „találkoztunk”.
Harmadik nap reggel Nagyharsány térségébe mentünk nyiladékokat és cserkelőutakat tisztítani, ágvágóval, macsétával, bozótvágóval. Magát a magaslest is hozzáférhetővé kellett tennünk, mert a megközelítése elég bajos volt. Később egy szárzúzóval rendelkező traktor is végigjárta az utakat, az aljnövényzetet aprította a cserkelőutak, nyiladékok mentén. Közben figyeltük a nyomokat is a sáros talajon, nagyon könnyen felfedeztünk gímszarvas, vaddisznó, sakál és fácán nyomokat a sárban.
Este a Nagynyárád közelében lévő 4000 hektáros területet kerestük fel, amely leginkább mezőgazdasági terület, kukoricával, napraforgóval, szójával, az erdőállomány összesen ha 150 hektárt tesz ki. Az őzbakok üzekedése már lezajlott, őzsíppal sem tudtuk felkelteni a figyelmüket. De azért láttunk bőven őzbakok, sutát, gidát a területen. 5 kg-os sótömböket helyeztünk el a megfelelő sózókban, olyan helyeken, amelyek emberi szem elől rejtve vannak, az őzek mégis könnyen megtalálják.
Pénteken a trófeakészítést mutatták be a kollégák: egy gépkocsi által elütött őzbak fejét kezdtük el megnyúzni, tisztítani, majd óvatosan a főzőlébe eresztettük oly módon, hogy az őzbak agancsát már ne érje a víz. Később egy másik, már főtt koponyán mutatták be a további tisztítás, majd fehérítés módszereit. Ezen a napon került sor az irodai munkák megismerésére is: hogyan vezetik az egyéni vadászati és terítéknyilvántartási naplót: milyen adatoknak kell bekerülniük: sorszám, dátum, biztonsági körzet, időszak, vadászjegy száma, név, aláírás. Illetve az egyéni vadászat milyen eredménnyel zárult: elejtés, sebzés, stb. A kolléganő megmutatta a társasvadászati napló vezetését is. Az ASP miatt minden elejtett vaddisznót be kell vizsgálni, a vizsgálat eredményét pedig tovább kell küldeni a vadászati hatóság felé. A mintavételek számáról, módjáról is nyilatkozni kell. Az elejtett aranysakálból szintén mintákat kell venni, egy formanyomtatvány mutatja, mely testrészekből mekkora darabot kell kimetszeni és elmenteni, további vizsgálatok céljából.
Szombat reggel az időjárás esősre fordult, ennek ellenére kimentünk. Vizslak környéke volt ezúttal a cél, ott is magasleseket tettünk biztonságosság, a nyiladékokat, cserkelőutakat megtisztítottuk. Elmentünk egy olyan kukoricás mellett, amely villanypásztorral védett, itt leellenőriztük a villanypásztor működéséhez szükséges akkumulátort, a csatlakozókat, illetve hogy maga a drót sérülésmentes-e, az aljnövényzet nem éri-e el. Este egyedül ülhettem egy magaslesen Békáspuszta környékén. Csak távcsövet vittem magammal. Érdekes tapasztalat volt egyedül egy magaslesen: előttem egy nagy kukoricás, mögöttem az erdő, a magasles mögött egy dagonyával. Sajnos a nagy meleg miatt nehezen mozdultak a vadak, de valószínű az előző napi nagy esőzés is befolyásolta azt, hogy a dagonya felkeresése nem volt sürgős a vaddisznóknak.
Másnap reggel Töttös környékére mentünk a magasleseket ellenőrizni, megerősíteni, utakat tisztítani. A hivatásos vadász kolléga közben elmagyarázta nekem, hogyan kell jól tervezni a gímszarvas vadászatot: a bikák bőgéskor oda mennek, ahol a tarvad tartózkodik, így nekünk a tarvad fejével kell gondolkodnunk: biztonságos, védett hely, ahol van táplálék és elérhető víz.
A következő hetet vaddisznóskertbe történő takarmány – zab, illetve zabos keverék – szállításával kezdtük, majd a vadbefogókat ellenőriztük és elláttuk őket kukoricával. Így a vadbefogók működését is megismerhettem. Este ismét a vaddisznóskertbe mentünk, de ezúttal egy másik magasleshez, amely gímszarvasok vízlelőhelyéhez volt közel. Sikerült szarvasbőgést hallanunk, igaz, ez még inkább tűnt „beéneklés”-nek, mint igazi szarvasbőgésnek. De már három irányból is lehetett hallani őket.
Kedden csapdákat ellenőriztünk: egy ládacsapdát, amely élvefogó csapda, illetve egy hattyúnyak csapdát, amely az előbbinek éppen az ellentéte. A csapdákról megtudhattam, milyen csalit alkalmaznak, hogyan lépnek működésbe, illetve hogyan kell megfelelően álcázni őket, hogy szaglenyomatok, látvány ne legyenek árulkodó jelek a dúvad számára. Aznap a vadászkutyák kiképzéséről hallhattam előadást, és láthattam is gyakorlatban, hogyan működik az apportírozás (fadarabbal), milyen vezényszavak, sípjelek vannak és mire kell figyelni a kölyökkutya kiválasztása során. Aznap még egy rövid ismertetőt is kaptam a vadászkürtről: a hagyományok továbbviteléről, a vadászkürt szerepéről és több kürtjelet is megtanulhattam. Mint kiderült, a vadászkürt használata sok-sok gyakorlást igényel, de megtanulható.
Utolsó estémen Majs közelébe mentünk, az ottani magaslesről figyeltük a cserjékkel bőven ellepett patakhoz igyekvő szarvasokat. Ezúttal nem vittünk puskát, hiszen elsősorban a megfigyelés volt a cél, illetve hogy minden zavarást kerüljünk, ami a gímbika szeptember 1-től kezdőd vadászatát sikertelenné tenné. Másnap még szakmai egyeztetést terveztünk, egy összefoglalót a szakmai gyakorlat eseményeiről és tanulságairól.
Szeretnék ezúttal is köszönetet mondani a Bóly Zrt. hivatásos vadászainak, akik segítettek abban, hogy az írott szó élővé váljon: az iskolában tanultakat élőben is megtapasztalhattam, kipróbálhattam, láthattam, hallhattam, érezhettem. Köszönöm a kedvességüket, a türelmüket, és hogy minden kérdésemre választ kaphattam.
Borítókép: Gombos Katalin